- Hirdetés -

- Hirdetés -

Aktív vulkánban tesztelték az új holdjárót

- Hirdetés -

A Német Légügyi Központ kulcsfontosságú részéhez érkezett az ún. Autonóm Robotikai Hálózatok a Modern Társadalmak Megsegítéséért (ARCHES) elnevezésű programnak: az olaszországi Etna vulkanikus környezetében tesztelték egy csapat egymással kommunikáló robot működését.

 „A mobil robotokból álló rajoknak fontos szerepük lesz a jövő űrmissziói során. A heterogén csapatok tagjai különböző képességeikkel fogják kiegészíteni és támogatni egymást, miközben az emberi karok és szemek kiterjesztését szolgálják” – magyarázta a The Robot Report kérdésére Armin Wedler, a DLR Robotikai és Mechatronikai Intézetének projektmenedzsere.

Fotó: German Aerospace Center

Nem véletlenül választották az Etnát: a ma is aktív vulkán környezete sok hasonlóságot mutat a Holddal, különösen ami a megszilárdult lávával borított talaj szemcsés felszínét illeti. Először az egymáshoz kapcsolódó, de teljesen autonóm feladatvégrehajtásra tervezett Lightweight Rover Unit 1 (LRU1) és 2 (LRU2) próbájára került sor. Előbbi a küldetés agya: egyrészt biztosítja kettejük folyamatos wifi-kapcsolatát, másrészt kamerákkal és gépi látással kiértékeli az elé kerülő talajt. Mindeközben az LRU2 egyfajta asszisztensként viselkedve begyűjti a felszíni mintákat, majd lézerindukciós spektroszkópiával (pulzáló lézernyalábokkal bombázza a tárgyat) elemzi is azokat. Ez a rover tárolókapacitással is rendelkezik, sőt, van benne némi extra hely különböző szerszámok szállítására.

Fotó: German Aerospace Center

Ugyancsak az ARCHES programban tesztelték az ARDEA-t, egy olyan drónt, ami felderítőként működik: térképet készít a rover által bejárt területről, de az erős szélben (ami a Holdon ugye aligha lesz) nem tudták kipróbálni az összes funkcióját. Ezeken kívül két leszállóegység, az Interact Rover és a Scout Rover is az Etnánál vizsgázott. Előbbi az LRU2-hoz hasonlóan kőzetminta gyűjtésére és szállítására használható, míg utóbbi a wifi-kapcsolatért felel. A fentebb írtaktól eltérően ez a páros nem önvezető, hiszen egy távoli operátor irányítja őket – az Etnánál épp egy német űrhajós, Thomas Reiter tette meg, egy 23 kilométerre lévő irányítóközpontból.

Gábor János, Okosipar.hu

Akár ez is tetszhet