Az ember csak homok a gépben?
Bár az ipar 4.0 alakulásáról szóló diskurzusban – a big data meg a blockchain mellett – egyre gyakrabban merül fel a mesterséges intelligencia (MI) kérdése, az emberi tényező továbbra is megkerülhetetlennek tűnik. És ez nemcsak bizalmi kérdés, hanem aggodalom is, mert a vállalatok számára egyelőre nem tisztázott, hogy a technológia fejlődésével hol lesz az ember helye a jövő iparában. Lesz egyáltalán szerepe?
Üzleti döntések
Az ipar 4.0 előretörésével azt vesszük észre, hogy a technológia egyre jobban támogatja a cégek irányvonalát. A gépek verhetetlenek, ha nagy mennyiségű adat elemzéséről van szó, és számunkra láthatatlan mintázatokat is észrevesznek. A döntések ennek ellenére maradtak nálunk, embereknél, viszont az MI-alapú döntéshozatal hamarabb válik valósággá, mint gondolnánk – legalábbis technológiai szempontból. Ahhoz viszont, hogy tényleg döntő szerephez jusson, kulturális forradalom kell; az, hogy az emberek elfogadják a gépi választ a mindennapok komplex feladataira.
Addig a mi kezünkben van a döntés arról, hogy kit veszünk fel, kit rúgunk ki, mit és mennyiért veszünk, mikor és hogyan indul az új termék sorozatgyártása, sőt: egyáltalán mi legyen az. És e kérdések között gyakorlatilag egy sincs, amire ne lehetne írni egy jó algoritmust. Persze, a gépet nehéz megtanítani rá, hogy milyen paraméterek alapján milyen döntést hozzon. De: az embert könnyebb?
A bizalom
A technológia adoptálásáról gyakorlatilag lehetetlen anélkül beszélni, hogy tisztáznánk: mit is jelent a gyártásban a bizalom. Nézzünk egy történelmi példát!
A repüléstől száz éve még szinte mindenki tartózkodott, de hamar szárnyalni kezdett a népszerűsége, és az iránta érzett bizalom töretlen, pedig történnek meghibásodások és tragédiák – mint legutóbb a Boeing 737 Max 8 esetében.
De mi a helyzet a sofőr nélküli autókkal? Ahhoz is majd 50-100 év kell, mire elfogadjuk? Az ipar 4.0 folyamatai akkor gyorsulnak fel, ha bízni tudunk az üzleti partnerben, a mérnökben, az IT-s szakemberben, elfogadunk technológiákat, üzleti modelleket, új módszereket és igen, a dolgozók megváltozott szerepét.
Más kérdés, hogy a bizalom kifejezetten emberi tulajdonság – nyoma sincs például olyan entitásokban, mint a Google keresőmotorja, mégis az emberé az utolsó gombnyomás joga. Ez azért lehet, mert az elfogadás és a bizalom kvalitatív kérdés: egy folyamatot vagy állítást a jellemzői alapján ítélünk meg. A cégben hozott döntések milyensége ezért jellemző inkább az azt meghozó főnökre vagy kollégára, mintsem arra, ami a rendelkezésre álló adatok alapján logikus lett volna. Pedig a főnök és a kolléga milyensége számokban nem mérhető – mégis hitelt adunk nekik.
Ha mindez így marad, az ipar 4.0 tele lesz kiaknázatlan lehetőségekkel, hiszen az emberi bizalom jelöli ki a határait, és a technológiába vetett bizalom jelenleg nem több annál, mint amit a technológia mögött álló ember szerintünk megérdemel.
Innovációs döntések
Ezeket ugyancsak emberek hozzák meg. Mi döntjük el, melyik problémával foglalkozunk, és melyiket söpörjük félre. Rajtunk múlik, hogy milyen meglévő technológiákat kombinálunk, ahogy az is, hogy hol vezetünk be helyettük újat. Mi vagyunk azok, akik feladják, és azok is, akik mindent egy lapra tesznek fel. Hát mikor csinál ennyiféleképpen valamit egy gép?
Az, hogy még mindig kitartunk az emberi döntések mellett, a gépek kreativitásának hiányából ered. Mert nem kreatívak (még), miközben engedelmesek (egyelőre). A korlátok közé szorított MI várhatóan az emberi kreativitás bővülését hozza magával, hiszen őt magát nem hagyjuk majd magunk fölé kerekedni. Éppen ezért nagy összegben érdemes fogadni rá, hogy az ember fontos tényező marad az ipar 4.0 és az 5.0 kifejlődése alatt is. Akár szükség van rá, akár nem.
Gábor János, Okosipar.hu
(Forrás: Industry Today/Stephen Taylor (WISER Systems))