Csernobil farkasai vezethetnek el a rák ellenszeréhez

Az atomkatasztrófa helyszínét lassan újra birtokba vette az élővilág, és a környékén portyázó farkasok virágzó populációja csodás módon ellenállóvá válhatott a súlyos sugárzás okozta daganatos megbetegedésekkel szemben. Az állatok immunrendszerét egy friss tanulmányban vizsgálják, azt remélve, hogy sikerül azonosítani a mutációt, ami megmentette őket a ráktól.

A szovjet-ukrajnai csernobili atomerőmű 4. számú reaktorának 1986-os felrobbanását követően a létesítmény közvetlen környezete, beleértve a közeli Pripjaty városát is, a világ egyik legveszélyesebb helyévé vált. A katasztrófa következtében felszabadult sugárzás megrongálta a földet, az embereket evakuálták a régióból, de a környéken a mai napig tanyáznak kóbor kutyák és vadon élő farkasok is. A csernobili elzárt zónában (CEZ) kóborló szürke farkasok vére fontos titkokat rejt, amelyek segíthetnek jobban megérteni a rákot – vallja Cara Love, a Princeton Egyetem evolúcióbiológusa és ökotoxikológusa. A tudós által végzett kutatás a csernobili farkasok túlélésének okait hivatott megfejteni – számol be az NPR.

A farkasok és a rákbeteg emberek közötti párhuzamot Love csapata 2014 óta kutatja – akkor indultak az első expedíciójukra a CEZ szívébe, hogy dózismérőkkel felszerelt GPS-nyakörveket adjanak az ott élő farkasokra. A tudósok ilyen módszerrel követték nyomon a farkasok mozgását, és valós idejű méréseket tudtak végezni arról, hogy az állatok mennyi sugárzásnak vannak kitéve. Vért is vettek tőlük, hogy megvizsgálják, hogyan reagálnak a rákkeltő radioaktivitásra. A csapat megállapította, hogy a csernobili farkasok naponta több mint 11,28 millirem sugárzásnak vannak kitéve. Ez hatszorosa az emberi környezetekben jogilag megengedett biztonsági határértéknek.

- Hirdetés -

„A Csernobilban élő kutyák gyakrabban szenvednek rákos megbetegedésben, mint a Csernobilon kívüli kutyák. Ha ezt kivetítjük a farkaspopulációra, akkor azt feltételezhetnénk, hogy náluk is magasabb a rákos megbetegedések aránya. De ők, a jelek szerint, nagyobb ellenállóképességet mutatnak. A rák káros hatásai, még ha léteznek is a populáción belül, talán sosem lesznek olyan erősek [mint a kutyák esetében]” – magyarázta Love, megjegyezve, hogy a jelenségnek nyilvánvaló módon genetikai okai vannak.

A kutatás eddig arra a megállapításra jutott, hogy a csernobili pokolban szinte törvényszerűen megbetegedő kutyákkal ellentétben a farkasok immunrendszere megváltozott – ahhoz hasonló módon, ahogy a sugárkezelés alatt álló rákos embereké szokott. Ez mindenképpen további vizsgálatokat igényel, főleg annak ismeretében, hogy a farkasok genomjának bizonyos régiói ellenállónak bizonyultak a megnövekedett rákkockázattal szemben. Ez reményt adhat a daganatos betegségek túlélése szempontjából kulcsfontosságú védő mutációk azonosítására.

Gábor János, Okosipar.hu