Először „beszélt” agyimplantátumon keresztül egy beteg
– Jó reggelt!
– Helló!
– Hogy érzed magad ma?
– Nagyon jól vagyok.
– Kérsz egy pohár vizet?
– Nem, nem vagyok szomjas.
Bármilyen egyszerűnek is tűnik, a csodával határos ez a „párbeszéd”, amiben számítógép tett fel kérdéseket egy olyan betegnek, aki egy 15 évvel ezelőtti agyvérzésben lebénult, és azóta beszélni sem tud, hiszen az agya elveszítette a kapcsolatot a testével. A válaszokat egy agyi implantátumra kötött elektródán keresztül „mondta ki”, és NEM gépelte le, ami nagyon fontos különbség.
A saját testébe zárt páciens sorstársai hamarosan tényleg visszakaphatják az esélyt, hogy teljes diskurzusokat folytassanak más emberekkel, úgy, hogy a gondolataikat közvetlenül az agyukból továbbítják. Mint emlékezetes, a tudóslegenda Stephen Hawking számára is „csak” egy olyan készüléket tudtak fejleszteni, amivel a szemmozgását használva gépelt be karaktereket és szavakat – persze egy őt tanulmányozó mesterséges intelligencia segítségével, ami következtetett is az általa használt kifejezésekre. Ennél jóval messzebbre is sikerült azóta eljutni, például a Kaliforniai Egyetemen – írja az IEEE Spectrum.
A San Franciscóban folytatott kísérlet ellépni látszik az eddig ismert megoldásoktól. Az önkéntes agyának egy kis felületére vékony, rugalmas elektródasort telepítettek. Ez idegi jeleket rögzít, átfuttatja egy beszéddekóderen, majd a kimondani kívánt szavakká formálja őket. És ez az igazi áttörés, az első alkalom, amikor egy ilyen eljárással nem csupán egy-egy karaktert, hanem egész szavakat, majd egyszerűbb mondatokat, most pedig kérdésekre adott válaszokat sikerült „kimondania” a betegnek.
A neuroprotézisek nagy utat jártak be az utóbbi pár évtizedben: a legtovább a hallókészülékek jutottak (van már olyan, ami a halló agytörzsre csatlakozik), de nagyon ígéretesek a látássegítő agyi, illetve retinaimplantátumok is. Ezek olyan szenzoros protézisek, amelyek a külvilágból vett információkat elektromos jelekké alakítják, majd az agy megfelelő területébe táplálják. A rokkant betegeknél ennek ugye épp az ellenkezőjére lenne szükség: olyan megoldásra, ami az agyból érkező elektromos jeleket alakítja információvá, utasítást adva ezzel egy robotkarnak, kontrollernek, kurzornak vagy – mint jelen esetben – egy olyan számítógépnek, ami leírja, hogy mire gondolnak.
A tanulmányt jegyző Edward Chang emlékeztet: korábban az aggyal gépelés képességére koncentráltak. A beteg motoros funkciókért felelős agyi központja egy kurzort mozgatott egy virtuális billentyűzet felett. Néhány vele együttműködő tudós rájött: hatékonyabb lenne a gépelés helyett a kézzel írás mozdulatsorait lekövetni – ebből már biztatóbb eredmény, percenként 18 leírt szó következett. De mi lenne, ha egyenesen az agy beszédközpontjához kapcsolódnának – ahhoz a területhez, ami az arc, a torok, a nyelv és az ajkak megfelelő mozgatásáért felel?
Chang tíz éve dolgozik azon, hogy választ adjon a kérdésre. Az adott agyterület idegi jelzéseinek hosszú kutatása egy ún. elektrokortikográf (ECoG) megszületését eredményezte. Nem invazív módon csatlakozik az agyhoz, csak elterül rajta: ez egy 256 csatornás elektródasor, ami neuronok ezreitől kap jelzéseket. A beteg feladata merőben más (és talán könnyebb is), mint a fentebb írt példák, hiszen csak annyit kell tennie, hogy a szó szoros értelmében beszél. Bár az agyi utasítást a bénult test nem, az ECoG képes végrehajtani. Most az a cél, hogy ezt egyre gyorsabban tegye.
Ahogy írtuk: a kézzel írást imitáló kísérlet percenként 18 szavas eredménnyel zárult. Ez a közelében sincs egy átlagember percenként 40-80 szavas tempójának. Az ugyanennyi idő alatt kimondott átlagosan 150 szóhoz meg pláne. Chang és csapata azon dolgozik tovább, hogy az új megközelítéssel 100 szó/perc „kimondását” tegyék lehetővé a betegeknek.
Gábor János, Okosipar.hu