Grafénhabbal pontosabban mérhető a vércukorszint
Új érzékelőtechnológiával rukkoltak elő a Bathi Egyetem kutatói, annak reményében, hogy az ötletük egy nap cukorbetegek százmillióin fog segíteni. Mivel a jelenleg is mintegy 463 millió cukorbeteg számát 2045-re 700 millió fölé becsülik a szakértők, nem túlzás kijelenteni, hogy a jövő egyik életbevágóan fontos vívmányáról lehet szó. Hogyan lesz a grafénból sikeres glükóz-érzékelő? Íme!
A napjainkban használt vércukorszintmérők működési elve főleg olyan enzimeken alapul, amelyek képesek megkötni a glükózt, majd a vérben lévő koncentrációval arányos mértékben elektromosságot állítanak elő, végül a készülék ezt a feszültséget fordítja le számadatokra. Az egyetem és a forradalmi bioszenzorokat gyártó Integrated Graphene szakemberei ehhez képest merőben újat alkottak, kiküszöbölve a hagyományos eszközök gyenge pontjait.
A The Engineer beszámolója szerint olyan robusztus, magas hőmérsékletnek és pH-érték-változásoknak ellenálló termék született, ami a megszokott készülékek skáláján túli értékeket, tehát jelentősen kisebb vagy nagyobb koncentrációkat is képes pontosan kimutatni. A módszer felnőtteknél és újszülötteknél egyaránt sikeresnek bizonyult.
A kémiai mérőeszközben lévő grafénhab kevés lett volna a bravúrhoz, így a felszínén bórsavat kötöttek meg, egy elektroaktív polimerréteg hozzáadásával. A szerkezet glükóz jelenlétében jelentősen megváltozik, ugyanis a vércukor kompetitív módon ragaszkodik a bórsavhoz, így elég gyorsan az egyébként elég széles felszínű polimer helyére türemkedik, így az érzékelő a kiszorítás mértékével arányos mennyiségű elektromosságot állít elő.
A kutatásban résztvevő Simon Wikeley PhD-hallgató szerint ez a megoldás minden korábbinál pontosabb mérést tesz lehetővé. A teszt megbízhatósága pont annak köszönhető, hogy nem tartalmaz biológiai komponenseket – ellentétben a mai készülékekkel, amelyek az összetevők (mint az enzimek) miatt eleve érzékenyek – ezáltal kevésbé megbízhatók. „Abban bízunk, hogy ez a metódus izgalmas új technológiák, például viselhető vagy implantátumként beültethető glükózmonitorozó rendszerek kifejlesztéséhez vezet.” A tudós hozzátette: a grafénhabos megoldás azért lehet alkalmas a cukorszint folyamatos – és nem pillanatnyi állapotot tükröző – megfigyelésére, mert bizonyítottan újra meg újra felhasználható.
Szakértelem hiányában nem állítjuk, hogy az angolok feltalálták a spanyolviaszt, de a vizsgálatok kimutatták, hogy a módszer messze nem csak a glükózra alkalmazható. A bórsavreceptor bizonyítottan hasonló eredményekre képes például tejsav jelenlétében is, szóval a technológiától jó eséllyel még több szenzoros vívmányt remélhetünk a jövőben.
Gábor János, Okosipar.hu