Ki fog dolgozni az akkugyárakban?
Nem kérdés, hogy az akkumulátorgyárakban bőven lesz munkahely Magyarországon, de az már kétséges, hogy lesz-e elég dolgozó.
A 2020-as évtized kétségtelenül az elektromobilitás korszaka. Sok még a nyitott kérdés (pl.: Mennyi tér jut a hidrogénnek és a szintetikus üzemanyagoknak a mobilitásban?), de az biztos, hogy az átalakulás megkezdődött, miközben a töltő infrastruktúra kialakítása mellett kihívást jelent a szükséges mennyiségű akkumulátor előállítása is. A megnövekedett igényekhez rengeteg nyersanyag, gyártás, munkaerő kell.
Magyarország fontos szerepet tölt be az akkumulátorgyártásban: ha csak az eddig biztossá vált beruházásokkal és a meglévő gyárakkal számolunk, akkor 2031-re 200 gigawattóra gyártási kapacitással fogunk rendelkezni – és ebben még nincs benne a Samsung SDI lehetséges harmadik gödi gyára, vagy a Volkswagen lehetséges üzeme. Ennél nagyobb kapacitása csak a németeknek lesz, míg a harmadik helyen a lengyelek állnak majd.
Munkahely bőven lesz az autóiparban
A tervek szerint a CATL kilencezer munkahelyet teremt Debrecenben, ahol a BMW akkumulátorösszeszerelő-üzemébe is kelleni fog 500 ember, míg az SK On 2500 dolgozót keres az iváncsai gyárba. Ez 12 ezer új munkahely, az akkumulátorgyártáshoz kötődő egyéb termelőegységek, például katód- és fóliagyárak nélkül. Bár 2023-ban várhatóak leépítések, jó kérdés, hogy a 2020-as évek második felében megvalósuló beruházásokhoz honnan lesz elég munkaerő. Ezzel kapcsolatban az autopro.hu megkereste Nógrádi Józsefet, a Trenkwalder Magyarország kereskedelmi igazgatóját.
Nincs tartalék
„Munkaerő-tartalékról egyáltalán nem beszélhetünk, sőt, az is kétséges, hogy a meglévő igényeket képes-e kiszolgálni a hazai piac. Az akkumulátorgyártás más szektorokkal is versenyez a munkaerőért, így hatványozottan kitett a munkaerőpiaci kihívásoknak” – kezdi a szakember. „A magyar beruházások nagy része az előttünk álló évtizedekben fogja elérni azt a szintet, aminek eredményeként akkumulátorgyártó nagyhatalom leszünk, és ez akár 100 ezer főt is jelenthet” – jósolta Nógrádi József, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az akkumulátorgyártás további fejlesztés alatt áll: folyamatosan dobnak piacra egyre nagyobb kapacitású akkumulátorokat, ezért kutatás-fejlesztési központokra, valamint egyetemi együttműködésekre szintén szükség lesz.
„A szektorra sorban épülnek rá a beszállítói hálózatok. Ők jobb híján a gyárakból igyekeznek levadászni a szakembereket, akiknek jó alternatíva, hogy nem egy városnyi gyárban lesznek száz mérnökből egy, hanem termelésvezetők lehetnek egy kis, de stabil beszállítónál. Ráadásul nem beszéltünk az akkumulátorok szervizeléséről, az országos töltőhálózat felállításáról, a használt akkumulátorok feldolgozásáról, újrahasznosításáról, hulladékkezeléséről. Ezek a területek is robbanásszerű növekedés előtt állnak, de a piac nem áll készen a kiszolgálásukra.”
Képzés, képzés, képzés
A magyar munkanélküliség rendkívül alacsony: 2022 novemberében 184 ezer fő volt, miközben a munkaerőigény a KSH szerint 89.400 fő, és Európában közel 800 ezer főt kell átképezni az akkumulátorszektorra 2025-ig – legalábbis akkor, ha tartani szeretnék a versenyt Ázsiával.
„Az ipar más területein sincs elegendő szakember, ezért az új területekre, szakmákra, fejlesztésekre végképp nincs se tartalék, se olyan mértékű utánpótlás, ami belátható időn belül megoldaná a problémát” – figyelmeztet Nógrádi József. A Trenkwalder kereskedelmi igazgatója a napelemek példáját említette: sokan a szakemberhiány miatt nem telepítettek napelemeket, így az érintett cégek szakmunkásokat képeztek át a feladatra. Hasonló helyzet alakult ki az akkumulátorgyártásban is: akinek szakemberekre van szüksége, annak magának kell kiképeznie őket.
„A magas szintű, speciális gyártási folyamatokhoz nincs szakember. Mivel ez a terület sokkal több veszélyes anyagot kezel a gyártás során és mások a technológiák is, mint a klasszikus autó- vagy alkatrészgyártás esetében, az operátoroknak legalább középfokú végzettséggel kell bírniuk. Mindez egy munkaerőhiányos piacon komoly nehézség elé állítja a HR-t” – mondta, megjegyezve: 2025-ig nem kevesebb, mint 40 ezer fő átképzésére lenne szükség.
Egyedül nem fog menni
A hazánkban épülő akkugyárak mind külföldi nagyvállalatok beruházásainak részeként valósulnak meg, de nem csak ezért vagyunk ráutalva a külföldi munkaerőre. Nógrádi József hangsúlyozta: jelenleg ötezer főt sem alkalmaz például a bányászati szektor, és az akkumulátor-nyersanyagok többségéből sem rendelkezünk komoly készletekkel. A termálvizekből kinyert lítium részben megoldást jelent, de önmagában nem elég.
A külföldi munkaerő alkalmazása elkerülhetetlen, ráadásul ez két fronton is szükséges lesz: egyfelől az akkugyártásban a legnagyobb tapasztalattal az ázsiai cégek bírnak, így fontos a tudásközpontok létrehozása és azok integrálása a nemzetközi vérkeringésbe. A másik front maga az alkalmazott munkaerő, akit részben hoz is magával a beruházó, másrészt Nógrádi szerint felértékelődik a külföldi munkaerő alkalmazása.
Komoly karrierlehetőség
Az akkumulátorpiacot jelenleg közel 25 frissen települt cég és további 10-15 olyan hazai vállalkozás alkotja, amelyeknek van kapcsolódó üzletága. A szektor jelenleg közel húszezer főt foglalkoztat, de ez a gyárak indulásával rohamosan nőni fog.
„A jelenlegi tapasztalatok, amiket a mostani dolgozók megszereznek, pár éven belül aranyat fognak érni. Azok, akik kitartanak, komoly karrierutat fognak tudni bejárni” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a szektor komoly versenyben van más gyárakkal szemben, ezért tartaniuk kell a bérversenyt.
Végül említést kell tenni az akkumulátorgyártás társadalmi elfogadottságáról is, hiszen nem túl népszerű téma Magyarországon. Ez ellen főleg úgy tehetnek valamit a beruházók, hogy bebizonyítják: valóban képesek úgy segíteni egy környezetbarát technológiát, hogy közben nem roncsolják a gyárak környezetét sem veszélyes anyagokkal, sem a vízhasználat mértékével.