Lebegő holdjáró forradalmasíthatja az űrkutatást

Az amerikai MIT mérnökei készítik annak a járműnek a koncepcióját, ami a nehezen irányítható és lassú gurulás vagy repkedés helyett inkább lebegne az égitestek, például a Hold és a Mars felszíne felett. A kutatók nem zárják ki, hogy a szerkezet aszteroidákon is működne, és ha igazuk van, akkor az idegen égitestek felfedezését nem akadályozhatja többé minden egyes bucka vagy az, hogy a légkör ritka, esetleg nincs is.

A járművet úgy tervezik, hogy apró ionsugarakkal generáljon töltést a saját és az alatta lévő talaj felszínén – ezzel gyakorlatilag az adott égitest természetes töltését használva tudna közlekedni, de jelen ismereteink szerint csak akkor, ha nem nehezebb egy kilogrammnál – jegyzi meg a Science Daily.

A napsugárzás és a légkör teljes hiánya lehetővé teszi, hogy állandó elektromos mező alakuljon ki egy aszteroida vagy éppen a Hold felszínén. Utóbbi elég erős töltöttséggel rendelkezik ahhoz, hogy a port kb. egyméteres magasságba emelje – ahhoz hasonló módon, ahogy a sztatikus feszültség állítja égnek az ember haját.

A NASA mérnökei és más tudósok e hatások miatt szorgalmazták korábban is egy fóliaszárnyú tárgy megtervezését, ami képes ugyanolyan töltést fenntartani, mint amivel a légkör nélküli égitestek felszíne rendelkezik. Lévén, hogy az azonos pólusok taszítják egymást, a jármű felemelkedne a talajról, és mozogni is tudna, bár ez a koncepció inkább csak aszteroidákon működne, a nagyobb égitesteken – azok nagyobb gravitációs ereje miatt – aligha. Erre a problémára találtak megoldást az MIT kutatói, egy – nem vicc – repülő csészealj formájában.

A szerkezet kialakítása tökéletesnek tűnik arra, hogy az apró ionsugarak feltöltsék a burkolatot, és erősítsék az alatta lévő elektromos mezőt, így a kettő között feszülő repulzív hatás lebegést idézne elő. Az eljárásnak nincs túl nagy energiaigénye: egyetlen ionlöket meg tudna emelni egy kb. 900 grammos eszközt olyan égitesteken, mint a Hold vagy a 16 Psyche aszteroida.

A kutatásról írt tanulmány fő szerzője, Oliver Jia-Richards végzős hallgató a 2005-2010-es Hajabusza küldetéshez hasonlította azt a missziót, amit az új járműtípussal képzelnek el. Mint emlékezetes: a japánok ionhajtóműves űrszondája az Itokawa kisbolygó keringési pályájáról küldött apró rovereket a felszínre. Az MIT is ugyanígy járna el, csak éppen lebegő járműveket engedne szabadon.

Az amerikai egyetem sikeresen modellezte a megoldást, és arra jutottak, hogy a Psyche esetében tíz, míg a Holdon ötven kilovolt feszültség kell ahhoz, hogy ugyanaz a rover egy centiméterrel a talaj felett lebegjen. „Ez az ionos dizájn nagyon kevés energiából állít elő magas feszültséget: gyakorlatilag annyira kevés kell, hogy szinte ingyen lehet majd működtetni” – jósolta a társszerző, Paulo Lozano laborvezető professzor. A tudósok az ígéretes eredmények hatására folytatják a kísérletezést, hogy minél magasabbra tudják emelni a modelleket. Ha a jövő űrmissziói az MIT járműveit alkalmaznák, soha többé nem kellene aggódni a talaj egyenetlensége vagy a roverek mozgó alkatrészei miatt.

Gábor János, Okosipar.hu