Mérő László: „Nem biztos, hogy a kezünkben van a kontroll”

Interjú Mérő László matematikus, pszichológussal a mesterséges intelligenciáról

A kérdezés képességét, ami a megismerés alapja, az egyik legfontosabb emberi sajátosságnak tartjuk. Ma már a mesterséges intelligencia is tud kérdezni. Miben különböznek ezek a kérdések az emberek által feltett kérdésektől?

Egyelőre nagyon mások. Pont a kérdéseknél bukik le a legjobban a mesterséges intelligencia.  Gondolj csak arra, amikor a humorra fejlesztettek ki ilyen megoldásokat. Ebből hatalmas faviccek jöttek ki, akkorák, hogy csak úgy reccsennek. Logikusnak logikus megoldásokat rakott össze a program, de élvezhetetlen hülyeség sült ki belőle.

Azt mondod, hogy az emberi humor olyan sajátos dolog, amit nem lehet majd teljességgel leképezni mesterséges intelligenciával?

Ezt nem mondom. Lehet, hogy megoldható lesz majd ez is. A mesterséges intelligencia területe azonban úgy működik, mint a kódfejtés. Amióta világ a világ, mindig voltak kódfejtők és kódtörők. Gondolj csak a titkosírásokra. Ezek közül majdnem mindegyiket megfejtették. Egyet-kettőt úgy tudom nem, de a nagytöbbségüket igen. Ez beindult a mesterséges intelligencia területén is.  Mindig lesz olyan, hogy egy programot fel tud törni valaki. Kérdés persze, hogy valóban képesek leszünk-e mindig megfejteni a legújabb algoritmust vagy kódot. Én hiszek benne, hogy igen.

Amíg lesznek köztünk olyan emberek, akik fel tudják törni a legújabb kódokat, addig a kezünkben van a kontroll a mesterséges intelligencia felett?

Ettől nem biztos, hogy a kezünkben van a kontroll. De az biztos, hogy van mit csinálnunk. Van előttünk újabb feladat.

Létezik egy olyan kritikus tömeg, amikor kellő számú eszköz találkozik kellő számú hálózati struktúrával és megtörténik a mesterséges intelligencia öntudatra ébredése?

Simán megtörténhet, ha korábban megtörtént ugyanez a homo sapienssel. Én azért nem félek ettől, mert hamarabb ki fogjuk képezni a megfelelő szakembereket, akik képesek ezt a folyamatot megállítani és kezelni. A képzésben, oktatásban szerintem kifejezetten jók vagyunk. Egyetlen esetben van félnivalónk: ha az állam nem az egyetemekre bízza ezt a folyamatot, hanem azt gondolja, hogy ő ezt sokkal jobban tudja csinálni.

Arra nyilván lesz törekvés, hogy egy felülről jövő hatalom a saját szolgálatába állítsa a mesterséges intelligenciát. Ezt a hatalmat hogyan lehet majd kordában tartani?

Ugyanúgy, mint korábban. Alulról jövő kontrollal. Még a legsötétebb diktatúrában is mindig akadtak olyanok, akik akár a börtönt, vagy kínzást is vállalva képesek voltak azt mondani a hatalomnak, hogy ezt már nem. Akit megtanítasz egy adott technológiára, azt megtanítod arra is hogyan kell ennek a technológiának a körmére nézni.  Hogy mondjak rögtön egy példát, itt van az etikus hackerképzés, ami egy magyarországi akadémián már vagy tíz éve folyik. Az ilyen oktatásoknál nemcsak egy magas szintű tudás, hanem egy ehhez megfelelő gondolkodásmód elsajátításáról is szó van. Ha valaki visszaél a tudásával vagy pozíciójával úgy, hogy azzal mások kárára van, azt bűncselekményként fogjuk kezelni. A jog felnő majd azoknak a problémáknak a szabályozásához, ami a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körű alkalmazásából ered.

A hálózatba kapcsolt gyártás és a mesterséges intelligencia adta lehetőségeknek köszönhetően megkezdődött a munkaerőpiac átrendeződése. A digitalizált gazdaságban az ember számára megterhelő, vagy monoton feladatokat már robotok is el tudják látni. Ezek a robotok képesek biztonságosan együtt dolgozni az emberekkel, akik így komplexebb feladatokat láthatnak el, a cégek pedig hatékonyabban, olcsóbban és a változó keresleti igényekhez gyorsabban alkalmazkodva tudnak termelni. Sokan azonban félnek ettől az átrendeződéstől, feltételezve azt, hogy ennek következtében munka nélkül maradnak, holott egyáltalán nem erről van szó. Mégis létezik olyan elképzelés, hogy egy feltétel nélküli garantált alapjövedelemet kellene biztosítani.

Ettől nem biztos, hogy a kezünkben van a kontroll. De az biztos, hogy van mit csinálnunk. Van előttünk újabb feladat.

Én a garantált alapjövedelemben nem hiszek. Nem azért, mert lehetetlen lenne megvalósítani, hanem azért, mert ez túl nagy csábítás arra, hogy elengedje magát az ember, hogy feladja valaki, akinek még nem kéne feladnia. Az emberek találni fognak maguknak munkát, olyasmit, amire éppen szükség van. Minden nem lesz teljesen automatizált.

Egyszerűen azért, mert nincs értelme minden területre mesterséges megoldást kifejleszteni. Jelenleg egy átmeneti helyzetben vagyunk, ami még nem termelte ki a maga megoldását a munkaerő kérdésére. Az átmeneti helyzetektől, változásoktól pedig félünk. Ez nemcsak az emberekre igaz. Végeztek kísérletet például majmokkal is, amik bebizonyították, hogy ők egészen le tudnak blokkolni, még akkor is, ha csak valami egészen kis dolog változik a szokásos rutinjukhoz képest. Ez az embereknél is így van. Vannak, akik most nagyon aggódnak, hogy mi lesz, hogyan lesz, de az átalakulás megtörténik. Ez úgy zajlik, hogy észre sem fogod venni, hogy megtörtént.

Mi történik akkor, ha az emberi testbe építjük be az intelligens megoldásokat és eszközöket? Lehet ez egy újabb lépés az evolúció útján?

Ezeknek a megoldásoknak a beépítése már rég megtörtént. Ha csak magamra gondolok, vannak bennem ilyenek: a fogpótlásaim, a sztent a szívemben. Lehet, hogy a technológia nem a legújabb, de ettől függetlenül, azt hiszem nincs lényegi különbség. Mire odáig jutunk, hogy chipeket építsünk az agyba, azt addigra a jog már szabályozni fogja. Szerintem ez nem egy evolúciós ugrás lesz, hanem olyan esetekben, amik nem az egészség megőrzését szolgálják, egy jövőbeli bűncselekmény. Én bízom a társadalomban, hogy az új lehetőségekkel járó kritikus helyzeteket meg fogjuk tudni oldani. Megteremtjük hozzá nemcsak a technológiát, de a megfelelő infrastruktúrát és jogi környezetet is.

Ha érdekel a téma bővebben, hallgasd meg a RE:FACT Podcast adását ebben a témában itt: refact.simplecast.com

Vagy keresd a csatornát az Apple Podcast, Google Podcasts és Spotify szolgáltatókon.

- Hirdetés -