Mindent elér a polipkezű robot

Képünk illusztráció!

Az emberi kéz az evolúciós fejlődés csodája, 27 szabadságfokot és páratlan érintésérzékenységet kínál – írja az Engadget. De ugyanezek a tulajdonságok egyben azt is jelentik, hogy a robotok számára közel lehetetlen az újjáalkotásuk. Egy kutatócsoport ezért hagyott fel az emberi eredetű markolat kialakításával, és helyette polipkezeket használt.

A Rice Egyetem kutatócsoportja 2022-ben kiszárított és felfújt tarantulatetemeket használt. Azok a manipulátorok újszerű koncepcióbizonyításnak számítottak, mivel a pókok természetes mechanizmusait használták ki a helyváltoztatáshoz – konkrétan azt, hogy végtagjaik a folyadéknyomás és a hajlítóizmok kombinációja révén mozognak, nem pedig az emlősöknél alkalmazott antagonista párosítással, bár a rendszer valójában csak addig volt jó, amíg a tetemek egyben maradtak.

A Dr. Josephine Galipon és csapata által a japán Tohoku Egyetemen tervezett új rendszer a „nekrobotikus” pókokkal végzett korábbi munkára épül, de még élő bogarakra támaszkodik. „Tudomásunk szerint nincs korábbi példa arra, hogy egész élő szervezeteket használjanak robotkarok véghatásaként, amit mi itt javasolunk” – mutat rá Galipon a Biological Organisms as End Effectors című szaklapban. A csapat egyaránt támaszkodik befogott fásszárnyúakra (más néven roly-polipokra) és fogságban tartott chitonokra (kis tengeri puhatestűekre), hogy ideiglenesen a robot kezeként szolgáljanak.

- Hirdetés -

Először apró üléseket nyomtattak 3D-ben az állatoknak, amelyeken a robot manipulátorkarjának végén ülhettek, majd a fásszárnyúaknak és chitonoknak feladatul tűzték ki, hogy pamutfoszlányokat, illetve vízbe merült parafát szedjenek fel. Az eredmények nagyjából olyan ígéretesek voltak, amennyire csak remélni lehetett: a fásszárnyúak körülbelül két percig foglalkoztak a vattával, mielőtt elvesztették volna az érdeklődésüket, míg a chitonok megragadták a nyereményt, és aktívan el kellett őket választani tőlük. Mégis, az a tény, hogy a chitonok egyáltalán megragadták, ígéretes volt, tekintve a tapadókorongok és hasonló mechanikus módszerek víz alatti használatának jelenlegi nehézségeit. Igaz, sokkal több munkát kell még elvégezni ahhoz, hogy ezeket a korai koncepciókat egyáltalán potenciálisan működőképes és hatékony robotikai rendszerekké lehessen alakítani.

A csapat munkája etikai kérdéseket is felvet a kísérleti állatok jólétével kapcsolatban, például, hogy akaratuk ellenére kényszerítik-e őket a teljesítményre, és az ilyen motivációkat hogyan juttatják célba. „Különösen az érző állatok esetében szeretnénk egyfajta kölcsönös interakciót létrehozni egy kooperatív kapcsolattal” – mondta Galipon a New Scientistnek. „Ez egy kicsit más, mint a háziasítás, csak egy kis együttműködés, ahol az állat aztán mehet a dolgára.”

Némethi Botond, Okosipar.hu

- Hirdetés -

- Hirdetés -