Robotokkal hozzák működésbe a beomlott bányát
A több mint fél éve kihasználatlanul álló Lhoist North America mészkőbányában fogták munkára a marsjárókra emlékeztető robotokat, amelyek nemcsak átkutatták az instabil járatokat, hanem közben nagy felbontású élő képet is sugároztak, és kommunikációs állomásokat létesítettek. A bányába a baleset óta senki sem mert leereszkedni, hiszen azon a reggelen is százak élete forgott kockán.
A Tennessee államban található bánya hőse minden kétséget kizáróan Justin Disney – idézi fel a The Robot Report. A műszakvezető 2021. augusztus 13-án hajnalban furcsa hangra lett figyelmes az egyik járatban: „Olyan volt, mintha esőcseppek kopognának a tartópilléreken” – fogalmazott. A legrosszabbtól tartva mindenkit kiparancsolt a járatokból, és ezért minimum szobrot érdemelne: az evakuálás 6:40-kor fejeződött be, így a csapat mindössze 19 perccel később teljes létszámban nézhette végig, ahogy a százéves bánya bejárataiból és szellőzőaknáiból levegő, por és kőtörmelék robban a felszínre, közel 200 km/h-s sebességgel. Ha Disney nem fog gyanút, senki sem éli túl az omlást.
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy eleven embert nem találni, aki bejárná a mélybe tartó folyosókat, és felmérné a károkat, majd elhárítaná egy újabb omlás veszélyét. Mondjuk ha akadna, sem tehetné meg, mert a bányászati hivatal életveszélyesnek minősítette és bezáratta a járatokat. Egyetlen esély maradt arra, hogy a vájárok belátható időn belül visszatérhessenek: az, ha robotok végzik el a veszélyes feladatot. Kérdéses maradt ugyanakkor, hogy hogyan irányítsák őket, ha a baleset előtt használt jelerősítők (amelyekkel a rádiós kommunikációt biztosították) eleve nem rendelkeznek akkora sávszélességgel, ami egy drón irányításához szükséges, ráadásul senki sem tudja, hogy mekkora kár keletkezett bennük.
A megoldást a bánya kétirányú rádiókapcsolatát működtető PBE Csoport, a Rajant és az Australian Droid and Robot (ADR) szállította. A három cég már korábban is sikeresen együttműködött, így rutinosan megszervezték a feltárást: az ADR tíz darab vezető nélküli Explore XL járművet, a Rajant a Kinetic Mesh vezeték nélküli, földalatti kommunikációs rendszert, míg a PBE a hardveres és szoftveres hátteret biztosította ahhoz, hogy a gépek nyolc robothubot és három hálózatiinfrastruktúra-pontot telepítsenek – a legmélyebbet épp 1,7 kilométerrel a föld alatt.
Az együttműködéssel egészen hihetetlen, 80 Mbps-os élő kameraképet sikerült a felszínre sugározni, és a sávszélesség elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az ADR robotjaiba épített LiDAR alkalmazások segítségével tüzetesen átvizsgálják a járatokat. A térképalkotás annyira jól sikerült, hogy a humán dolgozók biztonságos útvonalakon térhettek vissza a bányába, és megkezdhették az energiaellátás, illetve a kommunikáció helyreállítását.
Gábor János, Okosipar.hu