Daganatos megbetegedések és pajzsmirigyproblémák tömegétől mentheti meg az emberiséget az Illinois-i Egyetem fejlesztése, amivel semlegesíteni lehet a hulladéklerakókból és műtrágyákból a talajba, majd onnan az ivóvízkészletbe kerülő poli- és perfluorozott anyagokat (PFAS-eket), vagyis az ún. „örök vegyszereket”.
Az ipari eredetű és kommunális szennyvizekben lévő kemikáliák kiszűrésére az Amerikai Energiaügyi Minisztérium által létrehozott Országos Vízügyi Innovációs Szövetség keres minél hatékonyabb technológiai válaszokat. Ezek egyikét alighanem a chicagói tudósok dolgozták ki, mivel az illetékes hatóság hároméves szerződést kötött velük a kutatás támogatására. A The Engineer emlékeztet: ez több mint aktuális probléma, mivel a PFAS-eket nem bontja le sem az emberi, sem az állati szervezet, sőt, kb. semmi, így a vegyületek gyakorlatilag örök életűek, miközben magas koleszterinszintet, rákos elváltozásokat és például pajzsmirigybetegségeket okoznak.
Brian Chaplin vezető mérnök bejelentette, hogy az Illinois-i Egyetem csapata olyan kísérleti fázisban lévő semlegesítő rendszert telepít a kaliforniai Orange megye középső és északi részén található talajvízmedencébe, ami semlegesíti az eddig örök életűnek hitt vegyszereket. Ha minden jól megy, végre vadonatúj, hatékony megoldás születik a kiszáradóban lévő terület ivóvízellátásának biztosítására – egyrészt a víz újrahasznosításával, másrészt a stratégiai vízkészlet felduzzasztásával.
A csapat rendszere reaktív elektrokémiai membránszűréssel (REM) működik, vagyis a membránon lévő adszorbensek és katalizátorok megkötik és elpusztítják az átfolyó vízben lévő PFAS-eket. A megoldás kicsiben már működik, de a végső cél az, hogy olyan hatékony és megfelelően optimalizált elektrokatalizátorokat fejlesszenek, amelyek alacsony energiafogyasztás mellett is teljesen kiszűrik a káros vegyületeket. Ehhez többféle gyakorlatot is ki fognak próbálni, és megkeresik a lehető legsikeresebb, skálázható technológiát.
Chaplin közölte: a REM már egy ismert gyakorlat, ugyanakkor eddig csak korlátozott számú és kapacitású rendszerekben, ellenőrzött körülmények között vezetett értékelhető eredményre. Az igazi kihívás éppen ebben rejlik: meg kell oldani, hogy külső környezetekben és nagy mennyiségben lehessen alkalmazni. Ha az új technológia készen áll (ugye, erre kaptak három évet a kormányzati szervektől), akkor beépülhet az ipari és kommunális szennyvízkezelési gyakorlatokba, mi több, alkalmas lehet különböző vízforrások sómentesítésére és újrahasznosítására is.
Jelenleg azt a célt tűzték ki, hogy az új katalizátoranyagok köbméterenként 10 kilowattóra alatti konverziós rátával, kevesebb mint kétperces érintkezési idővel pusztítsák el az örök vegyszereket. „A PFAS-szennyeződés széles körben elterjedt problémája az ipari társadalomnak, és ha nem találunk sikeres megoldást a káros anyagok teljes megsemmisítésére, akkor a lehetséges egészségügyi hatások azzal párhuzamosan növekednek, ahogy az anyagok felhalmozódnak a környezetben” – jósolta a kutató.
Gábor János, Okosipar.hu