Nyomtatott ujjlenyomattal játszható ki a biometrikus azonosítás
A jelszót helyettesítő biometrikus azonosító rendszerek hatékony védelmet jelentenek rosszindulatú hackerek támadásaival szemben. Ezek egyike az ujjlenyomat (bár az arcalapú, a hangazonosítás, a retina-szken még biztonságosabb), például okostelefonunkra vagy banki alkalmazásokba is beléphetünk vele.
Több módszert dolgoztak ki a feltörésükre, és az ujjlenyomat 3D nyomtatótechnológiával történő lekoppintásával elég sokan kísérleteznek. A 3DP lényegében bárkinek lehetővé teszi, hogy megpróbálkozzon a hackeléssel, és kamu ujjlenyomattal hozzáférjen tiltott rendszerekhez.
A Bern-székhelyű multinacionális Dreamlab Technologies és Yamila Levalle 3DP specialista egy augusztusi virtuális biztonsági konferencián be is mutatták, hogy Levalle hogyan játszotta ki az ujjlenyomat-azonosítást. UV műgyanta alapú sztereolitográfiás printer és kb. 10 dollárnyi anyag kellett hozzá.
A szenzorra koncentrált, nem akarta helyettesíteni, csak át akarta verni. Az ujjlenyomat-szkennerek bonyolult algoritmusokat használva mérnek, azonosítanak és elemeznek megkülönböztető jegyeket.
Először hagyományos módszerekben gondolkozott, majd azon töprengett, hogy ezeket az eljárásokat hogyan tökéletesítse és gyorsítsa fel 3D nyomtatással. Printerével, UV-s műgyantával, az ujjlenyomatot digitálisan feljavító szoftverrel, Tinkercad 3D CAD tervezőprogrammal, tintákkal és tükrökkel dolgozott. A pontossághoz makró funkcióval rendelkező fényképezőgép, az optimalizáláshoz grafikus szoftverek, például Python kellett.
Mihelyst a feljavított jpg fájlt svg-vé konvertálta, majd Tinkercadba importálta, hamar megalkotta az ujjlenyomat 3D modelljét. Levalle szerint ez a legfontosabb lépés, mert itt dől el, hogy a szélesség és a hosszúság mikron mérettartományban is azonos lesz az eredetivel, és csak ebben az esetben tudja átverni az azonosító érzékelőket, szkennereket.
Végül 25 mikronos precizitással dolgozott, ami a célnak meg is felelt. Utolsó lépésként két 3D modellt készített: egy üreges negatívat az öntéshez és egy pozitívot a közvetlen teszthez. Utána jöhetett a printelés, majd az utómunkálatok.