Amerikai bolygókutatók friss modellezéséből kiderült, hogy a Hold pora potenciálisan felhasználható lehet arra, hogy árnyékolja valamelyest a Földet a Nap sugárzásával szemben, ezáltal mérsékelje a globális felmelegedést. A The Engineer szerint az elsőre vadnak tűnő ötletet a Utahi Egyetem tudósai kutatták, és most egy tanulmányban le is írták azt az – eddig távoli csillagok körüli bolygóképződés tanulmányozására használt – technológiát, amivel valósággá válhat.
Az amerikaiak elemezték a porszemcsék tulajdonságait, a lunáris felszín porának mennyiségét és azokat a pályákat, amelyek a leginkább alkalmasak lennének a Föld árnyékolására. Különböző alternatívákat vizsgálva arra jutottak, hogy a Holdról fellőtt por ígéretes lehetőségeket tartogat.
„Elképesztő belegondolni, hogy a holdi por – aminek a keletkezése több mint négymilliárd évbe telt – hogyan segíthetne lassítani a Föld hőmérsékletének emelkedését, amit kevesebb mint 300 év alatt idéztünk elő” – mondta Scott Kenyon, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics munkatársa, egyben a tanulmány társszerzője. Az elméletet számítógépes szimulációkkal igazolták: a részecskéket – a virtuális térben – az L1 Lagrange-pontú pálya mentén lőtték ki, és megállapították, hogy ha ez pontosan történik, akkor a por követi a Föld és a Nap közötti pályát, ezzel gyakorlatilag árnyékot vet a bolygónkra – igaz, csak ideiglenesen. Mivel a por tömege kicsi, a napszél, a sugárzás és a gravitáció könnyen letéríti a pályájáról, vagyis az L1-es napernyő folyamatos fenntartására kb. naponta kellene újabb és újabb adagokat pályára lőni. Készült egy második forgatókönyv is: ebben a Hold felszínéről a Nap felé lőtték a holdi port, és a kutatók olyan pályákat találtak, amelyek az L1 felé irányultak, így hatékony napellenzőnek bizonyultak. A Holdról származó por kilövéséhez jóval kevesebb energiára van szükség, mintha a Földről próbálnánk megtenni, de a hatékony védelemhez szükséges por mennyisége óriási lenne, ezért az igény kielégítésére bányát kellene nyitni a Holdon.
„Nem vagyunk szakértői az éghajlatváltozásnak vagy az ekkora tömeg mozgatásához szükséges rakétatudománynak, csak különböző típusú port vizsgálunk különböző pályákon, hogy lássuk, mennyire lenne hatékony ez a megközelítés” – mondta a vezető szerző, Ben Bromley, a Utahi Egyetem fizika- és csillagászprofesszora. Joanna Haigh, az Imperial College London légkörfizikai professzora dicsérte a tanulmány robusztus számításait, viszont óva intett attól, hogy ilyen geomérnöki megoldásokra hagyatkozzunk az éghajlati válság megoldásában, hisz jelen állás szerint „ez csak ürügyet adna a szennyezőknek arra, hogy ne cselekedjenek”.
Gábor János, Okosipar.hu