A papírvékony napelem túlszárnyalja a hagyományos paneleket

A napenergia gyűjtése egyre elterjedtebbé válik, sőt egyes otthonok már a teljes fogyasztásuk nagy részét is tudják ilyen megújuló forrásról fedezni. A napelemekkel kapcsolatos általános felfogás szerint erősen korlátozott módon telepíthető eszközökről van szó: leginkább csak háztetőkre vagy nagy, sík felületekre lehet felhelyezni. Ahhoz viszont, hogy a napenergia még elterjedtebb technológiává váljon, a legkülönbözőbb kialakításokra és könnyű alkalmazhatóságra kell törekedni. Az MIT-n alighanem kifejlesztették a technológia jolly jokerét, a könnyű és papírvékony, mindeközben kifejezetten nagy teljesítményű napelempanelt.

Az amerikai intézet innovációja annyira könnyű és vékony, hogy konkrétan bármilyen felületen rögzíthető, sőt akár szövetekre is felvarrható – írja a Yanko Design. A megoldás azért tűnik csodásnak, mert az egyszerű használhatóság mellett jól teljesíti a két leggyakrabban felmerülő igényt, a minél nagyobb konverziós hatékonyságot és az energiatermelés alacsony költségét. De az igazi előny mégis az, hogy ha forgalomba kerül, többé nem kell azon gondolkodni, hogy hogyan fog illeszkedni a lakó- vagy munkakörnyezetbe, ami a jelenlegi, vaskos elemek kapcsán még mindig visszatartó erő.

Az innováció bizonyítja, hogy nemcsak lehetséges a szinte lehetetlenül vékony napelemek létrehozása, de a cellák még rugalmasak is, így kétségtelenül kiemelkednek a nagy és merev napelemkínálatból. Az MIT kutatói egy viszonylag új, de egyre népszerűbb technológiát használtak: félvezető tintával nyomtattak áramköröket, majd hagyományos szitanyomással helyeztek elektródákat egy papírvékony anyagra. Az utolsó kritikus fázis a Dyneema szövet felvitele, ami megvédi a napelemet a szakadástól. A végeredmény egy olyan lap, ami szabadon hajlítható és feltekerhető – akár egy ív papír vagy ruhaszövet.

Ha mindez nem lenne elég: a rendkívül rugalmas napelem 370 watt/kilogramm teljesítményre képes, ami 18-szorosa a hagyományos energiacellák termelésének.

Mindez nemcsak azt jelenti, hogy végre értelmes alternatíva született a tetőkre szerelt nagy és nehéz panelekre, hanem azt is, hogy egy sokkal hatékonyabb, mégis szinte bármilyen felületre, akár hajóvitorlára vagy sátortetőre is rögzíthető anyagot kapunk. A hétköznapokban rejlő lehetőségeit aligha kell részletezni, de egy ilyen technológia utolérhetetlen előnnyel járhat rossz infrastruktúrával rendelkező, illetve katasztrófa sújtotta helyszíneken is.

Egy kritikus darab ugyanakkor még hiányzik a kirakósból: egy védőréteg, amely megvédi a cellákat a környezettől. Ezt a szerepet a hagyományos eszközökön az üveg tölti be, így ha meg akarják őrizni a találmányuk rugalmasságát, és piacra is akarják juttatni (akarják), a tudósoknak még elő kell állni egy alkalmas felületvédő réteggel, ami nem rontja az amúgy zseniális elemek hatékonyságát.

Gábor János, Okosipar.hu