A világ legnagyobb teleszkópjai

A világszínvonalú teleszkópok évtizedes innovatív tervezést képviselnek, hatékonyan kialakítva és lenyűgöző szoftveres megoldásokkal kiegészítve, és céljuk az univerzum kérdéseire választ adni. A modern távcsövek ugyanazt a folyamatos technológiai fejlődést produkálják, amelyet a hétköznapjainkban is tapasztalhatunk az okostelefonok kamerája esetében. Például a készülő Vera Rubin Obszervatórium 8,4 méteres teleszkópjának kamerája 3,2 milliárd pixellel fog rendelkezni. A Popular Mechanics válogatása alapján bemutatjuk, melyek a legnagyobb teleszkópok a Földön.

W.M. Keck Obszervatórium

A Keck Obszervatórium kettős távcsővel rendelkezik – Hawaii egyik szunnyadó vulkánjának tetején áll, és 98 láb magas. A teleszkópok önállóan vagy együttesen is használhatók. Az 1990-es évek elején mutatták be őket, azóta távoli csillagok körüli bolygókat keresnek, fekete lyukak mélységét kutatják, és az univerzum fejlődését vizsgálják.

Hubble űrteleszkóp (HST)

A Hubble az űrteleszkópok királynője, amely az űrben lebeg, energiáját a törzsére erősített napelemekből nyeri, amelyek több mint 30 éve látják el. Bár a pályára állása szerencsétlenül kezdődött – egy optikai hiba majdnem véget vetett a programnak, amelynek kijavításához egy kényes NASA Space Shuttle-misszióra volt szükség –, a Hubble azóta elképesztő képeket készített. Legnagyobb sikerei közé tartozik a híres Hubble-mélymező – amely a látható égbolt egy relatív foltján elhelyezkedő több ezer galaxis gyűjteménye –, valamint a kutatás, amely segített leszűkíteni az univerzum korát 13,7 milliárd évre. A teleszkóp által készített képek segítettek a csillagászoknak annak megállapításában is, hogy a legtöbb galaxis középpontjában fekete lyukak vannak, és lehetővé tette a közeli bolygók, nevezetesen a Jupiter és a Szaturnusz tanulmányozását.

James Webb űrteleszkóp (JWST)

A James Webb űrteleszkóp a 2021. decemberi indítása után állt szolgálatba. A szakemberek szerint csillagászati szempontból rendkívül ígéretes, és a lelkes kutatók hosszú listája várja a műszerrel való munkára az időbeosztását. Az új infravörös teleszkóp meglehetősen szokatlanul néz ki, de rengeteg újdonságot rejt magában. A tükrök korszerű aranyozott berilliumból készültek, és úgy alakították ki őket, hogy még a Nap közvetlen látószögében is hűvös maradjon, ami az infravörös távcsöveknél elengedhetetlen. Amint teljesen működőképes lesz, az esetlegesen lakható exobolygókkal és az univerzum első csillagainak és galaxisainak születésével kapcsolatos kutatásokat fogja elvégezni.

Daniel K. Inouye Naptávcső (DKIST)

A Maui Haleakalā vulkán tetején, egy hatalmas kupolás épületben elhelyezett teleszkóp, az eddigi legnagyobb Napobszervatórium olyan speciális tükörkonfigurációt használ, amely a fényt a központi tengelyről a kamera érzékelőjére irányítja. Tisztább, nagyobb felbontású képet készít a hozzánk legközelebbi csillagról, a Napról. Ez lehetővé teszi az égitest felszínének és közeli légkörének részletes tanulmányozását, valamint a mágneses mezőknek a Nap szerkezetére gyakorolt hatásának elemzését.

Nagyon nagy távcső (VLT)

Az Atacama-sivatag ultraradikális légkörében elhelyezett négy egyforma távcsőből álló rendszer a lehető legélesebb képeket készíti. A felbontás annak köszönhető, hogy a négy teleszkóp összekapcsolható és egyetlen megfigyelőeszközként használható, apertúrája pedig megegyezik a távcsövek teljes hosszával, ezt az eljárást interferometriának nevezik. A VLT-nek köszönhetjük az első képet egy Naprendszeren kívüli bolygóról és a legtávolabbi ismert gammakitörés felvételét.

Gran Telescopio Canarias (GTC)

A világ legnagyobb nyílású távcsőtükre a GTC, amely egy kanári-szigeteki hegyen található. A 10,4 méteres tükör 36 hatszögletű szegmenst tartalmaz, amelyek mindegyike önállóan mozgatható, ezáltal optimális helyzetbe kerül, többek között a szög és a légköri viszonyok függvényében. Ezzel a csillagászok nemrégiben felfedezték a Földtől legtávolabbi ismert fekete lyukat, amelyet egy ritka gammasugarakat kibocsátó galaxisban találtak, felhasználva az univerzum kevesebb mint 2 milliárd éves korában kibocsátott fényt.

Cerro Tololo Inter-American Observatory Blanco

Az észak-chilei sivatagban található ez az obszervatórium, s különböző szervezetek és egyetemek megbízásából végez kutatásokat. A Cerro Tololo csúcsáról kisebb távcsövekkel pásztázzák az eget, a legnagyobb eszköz a Victor M. Blanco teleszkóp, amely egy 4 méteres nyílású műszer, és a sötét energia felmérésén vesz részt. Egy nagyméretű, kifejezetten erre a célra épített kamerát használ a kozmikus struktúra mintázatainak keresésére, galaxisok százmillióinak feltérképezésével.

Nagy binokuláris távcső (LBT)

Ennek  távcsőnek a ritka elrendezése egyedülálló megjelenést kölcsönöz a többtükrös obszervatóriumok körében: két azonos tükör van ugyanarra a tartóra erősítve, amelyek együtt mozognak, nem pedig különálló, egymástól függetlenül mozgatható rögzítőkön. A fénygyűjtő képessége megegyezik egy 11,8 méteres tükörével, felbontóképessége pedig egy 22,8 méteres tükörével. Az LBT egy 2010-ben telepített adaptív optikai rendszert használ, amely bizonyos körülmények között a Hubble űrtávcsőnél is élesebb képeket képes előállítani.

Atacama Large Millimeter Array (ALMA)

Az 1,4 milliárd dolláros multinacionális ALMA – amelyet észak-amerikai, európai és ázsiai partnerek üzemeltetnek – a világ legnagyobb kiterjedésű és legnagyobb felbontású felvételeket készítő rádióteleszkópja. Az ALMA 66 különálló rádióantennából áll, amelyek a chilei Atacama-sivatagi fennsíkon vannak elszórva. A tányérokat különböző távolságokra és pozíciókba lehet állítani, a teljes rendszer maximális átmérője pedig 16 kilométer. Az ALMA 2011-es üzembe helyezése óta többek között üstökösök anyagát, extraszoláris bolygók kialakulását és a Vénusz légkörének összetételét vizsgálta.

Event Horizon Telescope (EHT)

A csillagászat egyik legelképesztőbb újítása a „virtuális távcső”, amely több létesítményből és helyszínről származó megfigyeléseket egyetlen képpé egyesít, és az egymástól való relatív távolságukból adódó különbségek segítik a felbontás növelését. Így jött létre az Event Horizon Telescope, amely a világ olyan lokációiban elhelyezkedő rádióteleszkópokat integrál, mint Európa, Dél-Amerika és az Antarktisz. A rendszer 2019-ben generálta az első képet egy fekete lyukról az M87 galaxisban, és idén májusban rögzítette az első felvételeket a Tejútrendszer közepén lévő fekete lyukról.

Némethi Botond, Okosipar.hu