Csupán 450 km magasságban mozoghatnak a jövő műholdjai

- Hirdetés -

A Manchesteri Egyetem olyan technológiát tesztel, amivel minden eddiginél alacsonyabb pályán keringő műholdakat lehetne üzemeltetni – szinte a végtelenségig.

Az EU Horizon 2020 programjából 5,7 millió euróval megtámogatott DISCOVERER projekt kisebb, könnyebb, olcsóbb szatellitek kifejlesztésére törekszik. A legfeljebb 450 kilométeres magasságban lévő röppálya nemcsak e szempontok miatt jobb, hanem azért is, mert így elkerülhető a Föld körül keringő űrhulladék, a műholdak pedig sokkal részletesebb képeket tudnak készíteni a versenytársaiknál, és gyorsabban is kommunikálnak a földi irányítással. Az egyetem SOAR (Satellite for Orbital Aerodynamics Research) névre keresztelt első kockaszatellitjét a tervek szerint a SpaceX lövi fel a floridai Kennedy Űrközpontból június 3-án.

A műholdat ezt követően az intézmény kampuszáról fogják irányítani. A tudósok a saját fejlesztésű anyagaik és a ritka légkör kölcsönhatását fogják figyelni, azt vizsgálva, hogyan csökkenthetik az eszköz ellenállását, megnövelve az aerodinamikai teljesítményt. A szatellitre négy, különböző szögekbe állítható szárnyat szereltek – ezeket vonták be különböző anyagokkal, amelyek számtalan manőver során bizonyíthatják, hogy ideálisak a szélsőséges körülmények elviseléséhez.

- Hirdetés -

A manchesteriek megoldása nemcsak a leszorított költségek miatt bravúros, hanem azért is, mert forradalmi, „lélegző” meghajtással kísérleteznek: az alacsony röppályán lévő ritka atmoszférát szeretnék felhasználni hajtóanyagként. Ha sikerrel járnak, akkor a jövő műholdjai a rájuk ható erők ellenére is szinte a végtelenségig működtethetők. Az alacsony pálya további előnye, hogy az eszközök gyorsan és biztonságban visszahozhatók, így nem fogják növelni az űrhulladék mennyiségét.

Gábor János, Okosipar.hu
(Forrás: The Engineer)

- Hirdetés -