Életeket ment a 3D nyomtatás Ukrajnában
Biztonsági okokból rejtőzködnek, ezért nem tudni sokat azokról a csoportokról, amelyek önkéntesei tömegével készítenek az ukrán katonáknak olyan eszközöket, amelyek additív gyártással is előállíthatók. A munkájukról kiszivárgott hírek szerint már a háború első heteiben munkához láttak, és csapatonként több ezer alkatrészt vagy készterméket állítottak elő a megtámadott ország honvédsége, területi védelmet ellátó egységei vagy éppen légiereje számára.
Érdemes leszögezni: a rugalmas additív megoldások a háború kirobbanásáig elég ritka madárnak számítottak az ukrán sereg háza táján. Ennek két nyomós oka volt: először is az, hogy az Ukrajnában elérhető additív üzemek és szolgáltatások főleg fused deposition modeling (FDM) technológiát alkalmaznak, ami gyakran eredményez gyenge minőségű, rövidebb élettartamú alkatrészeket, másodszor pedig az, hogy alig volt 3D nyomtató az országban. Ezt a problémát tovább fokozták a harcok, hiszen még több kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit és mennyit kell nyomtatni, illetve hogyan lehet biztosítani a logisztikát ott, ahol a termékekre szükség van. Ha mindez nem lenne elég, engedélyeket is kellett szerezniük a 3D nyomtatott katonai felszerelések korszerűsítéséhez.
A hadsereg ellátását a COVID alatt kidolgozott módszerekkel sikerült megoldani, hiszen a pandémia már eleve rávett egy csomó céget és önkéntest, hogy hálózatépítésbe fogjon. Bizarr módon tehát pont egy másik tragédiának, a világjárványnak köszönhető, hogy orvosokat, szociális munkásokat és most már katonákat lehet ellátni additív technológiával gyártott eszközökkel, így kötszerekkel, periszkópokkal, szerszámokkal, kopó eszközökkel és alkatrészekkel – állapítja meg az IEEE Spectrum. A gyártáshoz szükséges nyomtatókat és töltőanyagokat egyrészt külföldi, másrészt lakossági adományokból tudták összegyűjteni – sokan épp a saját tulajdonukban lévő eszközökkel támogatták a védekezést.
Az ukrán 3D Tech ADDtive az elsők között ajánlotta fel, hogy akár drón- és fegyveralkatrészeket, vagy más, harcmezőn szükséges eszközöket készít. Amikor kiderült, hogy a szanitécek komoly hiányt szenvednek lőtt sebek vagy repesz okozta sérülések kezelésénél létfontosságú érszorítókból, a cég kidolgozott és fejleszteni kezdett egy új, egyszerűen kezelhető dizájnt. Hamarosan alakult egy „3DPrintingforUkraine” nevű mozgalom is, amelyben az önkéntesek nyílt rendszereken keresztül segítették az eszköz modernizálását. Mára ott tartunk, hogy az érszorító gyártása folyamatos – főleg kelet-európai önkéntesek rendszeres adományainak köszönhetően.
Az eszkalálódó háború hamarosan újabb orvosi eszköz hiányát okozta: az ukrán hadsereg kifogyott az izraeli fejlesztésű, akár egy kézzel, pillanatok alatt rögzíthető kötszerekből, amelyek sorozatgyártását végül additív és ruhagyártó cégek összefogásával sikerült beindítani. A szabadon hozzáférhető dizájn segítségével sokan kezdtek el 3D nyomtatott elsősegély-készleteket gyártani, majd a frontra küldeni.
Nemrég kiszivárgott, hogy az inkognitójukat őrző önkéntesek taktikai eszközöket is készítenek additív gyártással. Az egyik ilyen egy 50 milliméteres katonai periszkóp, amelynek tokozását 3D nyomtatással állítják elő, és mivel pehelykönnyű, gond nélkül hozzácsapható a városi harcokban résztvevő katonák felszereléséhez, akik falak mögül vagy utcasarkokon veszik hasznát, hiszen ellenőrizhetik, hogy van-e ellenség azon a területen, ahová igyekeznek.
Gábor János, NEW technology