Készül a Mars-utazók szemét és agyát védő vákuumzsák

Egy hosszabb űrutazás extrém magas egészségügyi kockázatain felül olyan szokatlanabb rizikófaktorokkal is számolni kell, mint az éles látás, sőt, akár a józan ész elvesztése. Mivel az eddigi asztronauták messze nem töltöttek annyi időt a világűrben, mint amennyit a várhatóan a 2030-as években induló Mars-misszió tagjai fognak (minimum kettő, maximum négy év lesz), megoldásra vár, hogy a testnedvek fejbe áramlásából eredő belső nyomás ne rontsa az asztronauták látását.

Az űrrepüléssel összefüggő neuro-okuláris szindróma, vagyis SANS egy ismert betegség, amit minden második olyan űrhajós produkált eddig, aki legalább fél évet szolgált a Nemzetközi Űrállomáson, írja a NASA adataira hivatkozva a Science Daily. Michael Stenger, a hivatal egészségügyi kockázatokért felelős részlegének tudósa a lehető legegyszerűbben fogalmazva azt mondta: a jelenség elkerülhetetlenül kialakul, hiszen az űrben „nem lehet csak úgy felállni”, hogy a fekvő helyzetben fejbe áramló közel két liter testnedv elinduljon lefelé – mint földi körülmények között.

Mivel az igazolt szemgolyótorzuláson és látászavaron, illetve a nem bizonyított, mégis gyakran tapasztalt szórakozottságon túl akár vérrögök képződése, szívroham és agyvérzés is lehet a tartós nyomás következménye, a Marsra már nem lehet elindulni úgy, hogy nem zárják ki ezt a problémát. A megoldás egy bravúrosan egyszerű elven nyugvó eszköz lehet, vallja a fejlesztést vezető Dr. Benjamin Levine és csapata. A dallasi UT Southwestern Gyógyászati Központ tudósai egy 72 órás vizsgálattal bizonyították be, hogy a fekvő helyzetben túlnyomásossá váló – és az űrben hosszan úgy is maradó – koponyából egészséges tempóban visszaáramoltathatóak a testnedvek, ha az alany alsótestét zárt vákuumzsákba helyezik.

- Hirdetés -

A kísérletben résztvevő önkéntesnek, Dr. James Leidner belgyógyásznak éjszakánként – tehát csak alváshoz – kellett viselnie a vákuumzsákot, ami nélkül már három nap alatt is deformálódott a szemgolyó alakja, viszont az eszközt viselve gyakorlatilag minden tünet megszűnt. A dallasi intézet kutatóit korábbi kísérletek is igazolták: négy éve agytumort túlélt – és a műtéthez használt feji implantátumokat még éppen viselő – betegeket küldtek zérógravitációs repülésre, így bizonyítva, hogy bár a keletkező nyomás alacsonyabb, mint a Földön, az űrben szinte sosem szűnik meg.

A hosszú kutatás eredményei meggyőzhették a NASA-t, hiszen Dr. Benjamin Levine és csapata máris munkához látott, hogy egy külső ellátócég segítségével megépítse az első, a Mars-utazás során is használható „hálózsákot”. Ha sikerül, a tudósoknak több évtizede csak tehetetlen dühöt okozó probléma – és a hosszú űrmissziók egyik legnagyobb kerékkötője – a múlté lehet.

Gábor János, Okosipar.hu

- Hirdetés -

- Hirdetés -

Akár ez is tetszhet