Mikrovállalatok építhetik újra a gazdaságot
A nagy ipari változásokról a legtöbbeknek Henry Ford autógyára vagy Elon Musk éppen aktuális víziója jut eszébe, holott a nagyobb nem mindig jobb. Az amerikai újjáépítési tervek nem feltétlenül óriáscégekkel számolnak a gazdaság járványt követő helyreállításában. Úgy tartják, hogy inkább az értékesítési területhez közel létesülő, kisebb gyárak jelentik a kitörési pontot.
A hagyományos nagyüzemi gyártás koporsójába az Ever Given konténerszállító ütötte be az utolsó szöget, állítja az Industry Weeknek írt cikkében W. David Stephenson, a nagy sikerű The Future is Smart című kötet szerzője. A Szuezi-csatornában márciusban megfeneklett, néhány nap alatt legalább 900 millió dolláros kárt okozó hajó esete világosan rámutatott arra, hogy mennyire törékeny a globális áruszállítás.
Az a klímaváltozás elleni nyilatkozat sem a környezetszennyező hajóóriások malmára hajtja a vizet, amelyben több mint 400 amerikai cég és befektető biztosítja Joe Bident arról, hogy támogatja a „Build Back Better” program zéró emissziós törekvéseit. A We Mean Business névre keresztelt koalíció azt szeretné, ha az USA gazdasága már 2030-ra elérné a károsanyag-kibocsátástól mentes működést. Ehhez az kell, hogy a cégek tiszta energiára és hatékonyabb termelésre fordítsák új befektetéseiket.
Az előremutató ötletek egyike a brit Arrival startuptól érkezett: a személy- és teherszállító EV-ket gyártó (újabban pedig személyautót is tervezgető) cég kisebb gyárak telepítésében gondolkodik, azt bizonyítva, hogy az IIoT-megoldások előnyösebbek a konvencionális gyártóstratégiáknál. Hatékonyabb működés, rövid ellátási lánc és minimális környezeti hatás – amellett, hogy nem kell hatalmas gyártócsarnokokat tervezni, építeni és beüzemelni, egyenként kb. két év alatt. Az Arrival ezek helyett 18-19 ezer négyzetméteres, fél év alatt telepíthető, automatizált üzemeket hoz létre.
A hatékonyságot a járműdizájn újragondolásával is fokozták: a karosszéria a hagyományos fémeknél könnyebben megmunkálható alumíniumból készül. Érdekesség még, hogy a járműtest alapanyaga olyan kompozit, ami eleve színezett, tehát nincs szükség felületi festésre, és jobban rejtve maradnak a használat során keletkező sérülések. A megoldással csökken a fémhulladékok okozta környezeti terhelés is, hiszen a karosszéria minden eleme felőrölhető és újrahasznosítható.
Az IIoT-megoldások egyetlen hátránya a munkaerőigény csökkenése lehet: az Arrival üzemeit mindössze kétszázan működtetik, miközben a nagy gyárak akár több ezer embert foglalkoztatnak. Ebből arra következtethetnénk, hogy az innováció tömegek megélhetését veszélyezteti, ám a Világgazdasági Fórum nemrég arról közölt kimutatást, hogy a mikrogyárak rendszere inkább kompenzálja az elveszített állások számát. Az ipar 4.0 tényleg munkahelyek megszűnésével fog járni, de a „gondolkodj globálisan, építkezz helyben” elve összességében pozitív változással kecsegtet. Amíg az automatizálás világszerte több állást tesz feleslegessé, mint amennyit teremt, a helyben létrehozott gyárak több munkahelyet teremtenek. A megélhetési kérdéseket tehát az dönti majd el, hogy a kisebb üzemek hogyan tudják pótolni a nagyipari gyártásból származó termékeket.
Gábor János, Okosipar.hu