Száloptikával figyelik a sarki jégtakaró változásait
Mintegy 40 kilométeres szélességben hoztak létre akusztikai érzékelőrendszert a Beaufort-tengeren, Alaszka fölött. Remélt, mégis váratlan bravúr, hogy szinte valós időben tudják követni a jégréteg kiterjedésének és vastagságának változásait.
A The Engineer az Amerikai Szeizmológiai Szövetség éves találkozóján elhangzott információkra alapozva kijelentette: vadonatúj módszer született a sarki jég állapotának monitorozására. Michael Baker, a projektben résztvevő Sandia Nemzeti Laboratórium szakértője közölte: globális jelentőséggel bír az Északi-sark állapotának pontos nyomon követése, ezért formabontó módon bevetették az ún. elosztott akusztikus érzékelő (DAS) rendszert, ami száloptikára felfűzött szenzorok ezreitől gyűjt adatokat.
Lényegében a hibát keresik: a kábel egyik végén útnak indítanak egy lézerimpulzust, majd megfigyelik annak visszaverődéseit. Amikor zavart észlelnek, megvizsgálják a visszavert impulzusok időzítésében bekövetkezett változásokat, ezáltal többet tudhatnak meg a szeizmikus hullámokról is. A tudósok rájöttek, hogy a krioszféra és az óceán DAS technológiával történő megfigyelése (CODAS) egy sor természeti jelenség észlelésére lehet alkalmas, a sarkvidéki szeizmikus jelektől a tengeri jégképződésen át a bálnák énekéig.
A program érdekében a Quintilion használaton kívüli száloptikáját helyezték üzembe – alternatív módon. A távközlési kábel már eleve a tengerfenéken pihent, így adott volt a lehetőség, hogy kimérjék például a nyílt vizektől a jéggé válásig terjedő dermedési zónát, és megfigyeljék annak eseményeit. Ez napokkal rövidíti le a változások észlelését – ahhoz képest, amit a mindössze néhány négyzetkilométert lefedő műholdfelvételekből tudnának megállapítani.
Az adatok ennél többet is nyújtanak: kimutatják a lebegő jéglemezek mozgását, amivel a szeizmológusok – megfelelő eszközök hiányában – eddig nem igazán tudtak foglalkozni, ám a DAS-szel jól megfigyelhetővé vált. A lemezhullámzás terjedési sebessége nagymértékben függ a jég vastagságától, így a tudósok abban bíznak, hogy a rendszer segíthet minden korábbinál pontosabban követni a jégréteg vastagságának ingadozásait. Ezzel egyrészt pontosabban fel lehet vázolni a klímaváltozás hatásait, másrészt segíthetik a helyi lakosság kulturális és kereskedelmi jelentőségű tevékenységeit, a fókatenyésztéstől a jegesmedve-vadászatig. Utóbbitól mi sem vagyunk elragadtatva, de eggyel több ok, amiért érdemes fenntartani a létfontosságú megfigyelőrendszert.
A CODAS csak a kezdet: a kutatók jelenleg azon dolgoznak, hogy még idén létrehozzanak egy irányított hőmérsékleti szenzorhálózatot is, amivel a víz alatti permafroszt réteg stabilitását vizsgálhatnák – többek között úgy, hogy mérik az olvadás közben kibocsátott metán mennyiségét.
Gábor János, Okosipar.hu