Épülhetnek a természetutánzó flexibilis robotok
Egyetlen baj van velük: még csak a modellek szintjén léteznek – bár a róluk készült tanulmány alapján közel állunk a megvalósításhoz. A Science Daily elemzése rámutat: fejlettebb számítógépes algoritmusok használatával nemcsak a puha robotok, hanem a hatékonyságukat fokozó metaanyagok gyártása is elérhető, így rövidesen valósággá válhat, hogy ma még utánozhatatlannak tűnő természetes mechanikai funkciókat gépek hajtsanak végre.
Az Illinois-i Egyetem, illetve a Dán Műszaki Egyetem kutatói (képünkön: Weichen Li és Shelly Zhang professzor) kis túlzással holnap nekiláthatnának, hogy természetes funkciókat másoló, többféle anyagból álló robotokat készítsenek. Az „algoritmusokon nyugvó topológiai optimalizálás” (avagy: digitális szintézis) során olyan összetett szerkezeteket tudnak építeni, amelyek pontosan hajtanak végre összetett, előre maghatározott mechanikai reakciókat.
A csapat – egyebek mellett – gyors merevítésre, deformációs elhajlásra vagy többfázisú stabilitásra képes, makróméretű szerkezetek építésében gondolkodik – ehhez a jövőbeli feladatukhoz a legoptimális anyagokból készülő struktúrákat hoznának létre, digitális szintézissel. Az első sikert egy szilíciumalapú szerves polimerrel, a dimetil-polisziloxánnal érték el: békalábakra hasonlító, rugalmas szerkezetet terveztek belőle, és kiderült, hogy az így kapott elasztomer döbbenetes hatékonysággal képes utánozni a biológiai izmok és csontok működését.
A kutatás komolyan kibővítheti a programozható metaanyagok körét, így egyes puha robotok és biogyógyászati eszközök komplex, korábban lemásolhatatlannak hitt mechanikai válaszokra is képessé válhatnak.
Gábor János, Okosipar.hu