Ez az implantátum feleslegessé teheti az inzulininjekciót

Idővel cukorbetegek tömegei számára jelenthet megváltást az amerikai MIT mérnökeinek legfrissebb eredménye. A beültethető eszköz a szervezetben található víz felhasználásával képes elég inzulint kibocsátani ahhoz, hogy kiváltsa a napi rendszerességű injekciózást.

Az amerikai tudósok olyan új beültethető eszközt fejlesztettek, ami az 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknek segíthet a vércukorszint megfelelő szabályozásában. Közleményük szerint az apró készülék több százezer inzulintermelő sejtet tartalmaz, és beépített oxigéngenerátorral is rendelkezik, hogy életben tartsa őket.

Cukorbeteg egereken már tesztelték, és kiderült, hogy a kísérleti állatok az implantátum beültetése után legalább egy teljes hónapon keresztül tartották a normális vércukorszintet. A kutatók remélik, hogy az eszköz továbbfejlesztésével lehetőségük lesz arra, hogy embereken is kipróbálják a módszert.

- Hirdetés -

Nem ez az első hasonló próbálkozás, viszont az MIT kutatása tényleg hatékonyabb megoldással kecsegtet, mint a korábbi kutatások, amelyek komoly kihívással szembesültek: a beültetett eszközök oxigénellátásával. A kapszulázott sejteknek oxigénre van szükségük a túléléshez és az inzulintermeléshez, de nem férnek hozzá az oxigént általában szállító erekhez.

Egyes eszközökben ezt oxigénkamra beépítésével próbálták megoldani, de azt rendszeresen újra kellett tölteni. Más eszközök kémiai reagenseket használtak oxigénelőállításra, de ezek is idővel elfogytak. Az MIT csapata éppen azért tette le a voksát egy olyan eszköz mellett, ami a szervezetben található vízpárából is képes oxigént előállítani.

Az implantátum két részből áll: egy felső rétegből, ami hidrogél mátrixba ágyazott több százezer szigetsejtet tartalmaz, és egy alsóból, amiben egy, a vizet hidrogénre és oxigénre bontó áramkör helyezkedik el.

Az áramköri lap akkumulátorról működve vagy vezeték nélküli energiaátvitel segítségével generált elektromos áramot használ a vízmolekulák hidrogén- és oxigénatomokra történő bontásához. A hidrogénatomok egy kis lyukon keresztül az eszközön kívülre kerülnek, míg az oxigénatomok apró csatornákon keresztül jutnak a felső rétegbe. Az eszköz figyelemre méltó sikere a vércukorszint szabályozásában arra utal, hogy az inzulin ki tudott diffundálni az eszközből, a glükózt pedig sikeresen elnyelte. Az apró rendszer működtetéséhez állítólag 2V is elegendő.

Gábor János, Okosipar.hu