Pirolízis segítségével újrahasznosítható a szélturbinalapát is

A sajátos javaslattal a litván Kaunasi Műszaki Egyetem (KTU) kutatói álltak elő, és szerintük a pirolízises megoldás hatalmas terhet venne le az üzemeltetők válláról, hiszen egyre nagyobb terhet ró rájuk a szélturbinalapátok újrahasznosítása.

A kutatók elmondták: amint a szélturbinák lapátjai elérik élettartamuk végét, az ártalmatlanítás kérdése komoly gondot jelent: a kompozit anyagokból, például epoxi- vagy poliésztergyantával megerősített üvegszál- vagy szénszálrétegekből készült lapátok 20-25 évig használhatók, ami remek, de a működésük végén éppen az okozza a legtöbb bajt, ami a legnagyobb előnyük: a szilárdság, a viszonylag kis tömeg és a merevség.

A lehetséges újrahasznosítási eljárásokkal 2022-ben kezdett el kísérletezni a litván kutatócsoport: a próbák során régi kompozit anyagokat, például üvegszállal erősített epoxigyanta kompozitokat bontottak le a pirolízis termokémiai kezelési folyamatával, egy speciális katalizátor segítségével. A cél az volt, hogy az értékes összetevőket újrafelhasználás céljából elkülönítsék, és a régi kompozit anyagokat hasznos energiává alakítsák, igaz, a minták elérhetőségének korlátai akadályozták a tényleges újrahasznosítási eredményt.

A kutatók megállapították, hogy a balti régióban az epoxigyantákhoz képest költséghatékonyabb telítetlen poliésztergyanták dominálnak a szélturbinák gyártásában, és ezek fő összetevője, a sztirol jelentős környezeti és egészségügyi kockázatot jelent. A csoportot vezető Dr. Samy Yousef az egyetem közleményében kifejti: „a hulladéklerakókban történő ártalmatlanításkor a sztirol rendkívül mérgezővé válik, és tüdőrákot okozhat. Ezenkívül szennyezheti és mérgezheti a talajvizet és a talajt.” A professzor hozzátette: „a kutatás fő célja: megtalálni a módját annak, hogy a szénszálakat és a gyantát kivonjuk a régi szélturbinalapátokból, amelyeket nehéz ártalmatlanítani, mert mérgező anyagokat tartalmaznak és biológiailag nem lebomlóak.”

A kutatócsoport egy pirolízisreaktor segítségével sikeresen kivonta a sztirolt a lapátokból, egy sztirolban gazdag olaj formájában. Emellett oxidációs eljárással visszanyerték és megtisztították a szálakat, a szenet és az üvegszálat, amelyek szerintük fenntartható töltőanyagként szolgálhatnak a kompozit anyagok mechanikai tulajdonságainak javítására. Kiszámították továbbá a pirolíziseljárással történő kezelés környezeti hatását is, ami „jelentős potenciált” mutatott a hulladéklerakóba helyezés mai gyakorlatával szemben. A kutatásról szóló tanulmányban mindazonáltal elismerik: a stratégiájuk még mindig felvet bizonyos környezetvédelmi kihívásokat, és további utókezelési folyamatok kifejlesztését igényli, például a mosás és az oxidáció miatt.

Gábor János, Okosipar.hu